MESÉK
A mese egy csodálatos világ mivel ott minden megtörténhet. A gyermekek áhítattal figyelik a mesét és közben beleélik magukat, valósággal eggyé válnak a mesehősökkel. Óriási személyiségformáló ereje van a mesének. Az a gyerek aki sok mesét hallgat az érzelemben gazdag felnőtté válik és a kommunikációban sem lesz problémája.
Az állatmeséket nagyon szeretik a kis ovisok (3-5 éves). Örömmel utánozzák az állatok hangját, mozgását és ezzel teljesen azonosulnak az állatokkal. Ebben a korszakban szeretik a plüss állatokkal is játszani mert az áll hozzá a legközelebb érzelmileg. Az állatoknak el tudják mondani örömüket, bánatukat mert az mindig a rendelkezésükre áll.A tanmesék már nagyobbaknak való, akik már el tudják különíteni a jó és a rossz fogalmát. Egyszóval a mese minden korosztályra jó hatással van.
A három kismalac és a farkas
Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:
– Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!
Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, de még segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:......folytatás
A répa
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
- Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra! Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.
Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem mozdult a répa........folytatás
A három kiscica
Három
kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér meglátott egy egeret,
és - uccu neki! - utána futottak.
A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák - hopplá! - utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és - uccu neki! - utána futottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák - hopplá! - utána. A béka szépen
tovaugrándozott, és a kályhacsőből
előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és - uccu neki! - utána ugrottak. A halacska elúszott, és a tóból kimászott
három csuromvizes
kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé.
Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.
A róka és a gólya
Egy nap a róka vendégségbe hívta a gólyát.
A róka ízletes vacsorát főzött.
Amikor a gólya megérkezett, meglepetten nézte a terített asztalt.
A lapostányéron leveses pép gőzölgött, mely ínycsiklandozó illata az egész szobát betöltötte, ám a gólya hosszú, vékony csőrével sehogyan sem fért hozzá az
ételhez.
Így aztán korgó gyomorral kellett távoznia.
- Köszönöm meghívásodat, hadd viszonozzam - mondta a távozóban lévő gólya a vendéglátójának. - Holnap este jöjj el hozzám, vendégségbe.......folytatás