Téves gondolkodás, hogy a jó gyerek mindig csendes

Szigorú és rosszalló tekintetek a buszon. Pedig csak lelkesen nézzük a mellettünk elhaladó autókat és motorokat, és közben nagyon örülünk neki. Aztán a pénztárnál, sorban álláskor. Az senkinek nem jut eszébe, hogy előreengedjen minket, de ha a gyereknek rossz napja van és kicsit nehezebben bírja a várakozást, máris megvetően néznek ránk, van, aki szóvá is teszi, hogy milyen rossz anya vagyok, hogy nem tudom megnevelni a gyerekemet. Miért?

Miért terjed futótűzként az a divat, hogy gyerek nélkül menjünk étterembe, szállodába, bevásárolni, utazni, mindenhova? És ez csak a környezetünk véleménye. Gyakran mi, szülők is hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a boldog gyerek igenis hangos, és néha igenis hagyni kell, hogy vidám és hangos lehessen. Vekerdy Tamás pszichológus így fogalmazott:.......folyt

Amikor majd először alszik egyedül a gyermek

Ha majd először alszik egyedül a gyermek, hidd el… hiányozni fog. Egyszeriben azon kapod majd magad, hogy a kicsi a saját ágyában van. Lehet addig azért imádkoztál, hogy legyen egy pihentető egyedüli éjszakád, de amint ez bekövetkezik, más aspektusába kerül majd a helyzet. Nehezebb lesz, mint gondolnád.

Az együtt alvás eleinte fárasztó, azonban idővel annyira természetessé és rutinossá válik, hogy egészen beépül a mindennapok sűrűjébe. Szoptatás, ringatás, büfiztetés, majd együtt szenderültök álomba. Most olvassatok el egy történetet a témában Kristen Winiarski mesélése alapján:

A legkisebb gyermekemet befektettem az ágyába, hogy aludjon és aznap este ott is hagytam. Épp olyan volt, mint egy délutáni lefektetés, de mégis más érzésnek hatott.

Minden rendben volt, amíg saját magamat nem próbáltam álomba szenderíteni – amikor először alszik egyedül a gyermek

Egészen a lelkemig hatolt a helyzet. Ott feküdtem a helyén, és a gondolat, hogy nem alszik velem könnyeket rántott magával. Már nem kisbaba, de még akkor is a kisgyermekem. Még csak 2 éves, de annyira kicsi még – nagyon sok értelemben.....folytatás

Az apa pozitív hatása

Egy 1950-es években kezdődött kutatás negyven éven keresztül követte egyes családok életét. Azt vizsgálták, hogyan hat az apa jelenléte, a gyerekekkel való kapcsolata a kölykökre. Azt tapasztalták, hogy azok a gyerekek, akiknek az apjuk jelen volt, és tevékenyen részt vett az életükben, már öthónapos korukban kevésbé féltek az idegenektől, egyéves korukban pedig kevesebbet sírtak, ha idegenre hagyták őket.
A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az apák pozitív hatása hosszú távon megmarad. Ezek a gyerekek empatikusabb, könyörületesebb felnőttekké váltak. Szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkeztek, vagyis hosszabb és boldogabb házasságban éltek, erős baráti körük volt.....folytatás

A gyurma népszerűsége nem véletlenül töretlen már évtizedek óta. Minden gyerek imádja "dögönyözni" a színes, illatos gombócokat, melyekből tényleg bármit el lehet készíteni, ami csak felmerül a kis buksikban. Miért olyan különleges ez?....folytatás