Önismeret és önbecsülés nélkül nem megy.

Ahhoz, hogy őszinték és hitelesek legyünk önmagunk és mások számára fontos, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Ha az ember nem ismeri magát, ha képtelen önmagára külső szemlélőként tekinteni, az önmagáról alkotott kép és a valóság ellentmondásos lehet. Ha azonban leveszi az álarcát és rettegés nélkül meg meri mutatni, hogy ki is valójában, sokkal könnyebben fogja megtalálni azt a társat, aki önmagáért szereti.

 Sokszor pont az a tulajdonságunk, viselkedésmintánk, álarcunk riasztja el tőlünk az ideális társat, amit mi magunkban jónak hiszünk. Tudat alatt gyakran meg akarunk felelni elvárásoknak, álcázni akarjuk sebezhetőségünket, s ezért hétköznapi megnyilvánulásaink nagyon zavaróak is lehetnek, pl.: van, aki állandóan beszél; van, aki sosem néz a beszélgető partnere szemébe; van, aki állandóan lekezel másokat stb. Jómagam mindig hálásan megköszönöm a barátaim jóindulatú, építő jellegű kritikáit és észrevételeit, mert ők sokszor olyasmit is meglátnak a viselkedésemben, amit magamtól sosem fedeznék fel. S miközben azt hiszem, hogy mindent a lehető legjobban csinálok, épp az általam vélt erősségek akadályoznak meg a hitelességben vagy a sikerben. Persze le lehet élni az életet önismeret nélkül is, de aki veszi a fáradságot, hogy mélyebb személyiségismeretre tegyen szert, az jobbá fogja tenni az életét, az emberi kapcsolatait és érzelmi élete is gazdagabb lesz.

 Az önismeret vezet az önbecsülés felé. Sajnos az önbecsülésünk sem egy állandó tulajdonság, amire minden pillanatban megingathatatlanul számíthatunk. Sok esetben függ attól, hogyan alakulnak a dolgaink az életben. Ha éppen szakítottak velünk vagy nem kaptunk fizetésemelést, esetleg bármilyen más módon nem értékelik a teljesítményünket, az önbecsülésünk átmenetileg csökkenhet, ami természetesen normális esetben idővel visszaáll a helyére és minden megy tovább. 
Ehhez azonban szükséges, hogy szeretetteljes kapcsolatban legyünk magunkkal. Az önbecsülésünk ugyanis semmi mástól nem függ, csak attól, mi hogyan értékeljük magunkat. Nem függ attól milyen okosak vagy szépek vagyunk, milyen a hírnevünk, a teljesítményünk, csupán attól, hogy mi hogyan gondolunk magunkra, hogy érzünk önmagunk iránt. S bár önbecsülésünk támaszkodhat a világ megbecsülésére, mégis alapvetően az önmagunkkal való kapcsolatot jelenti, magunkból táplálkozik. Ha önmagunk szeretete biztos alapokon áll, akkor a világ kritikáját és az esetleges kudarcokat is könnyebben viseljük. Vannak, akik az önbecsülésüket kizárólag a külvilágból merítik, ezzel ki is szolgáltatják magukat mások véleményének. Ezek az emberek nehéz helyzetbe kerülnek, amikor párkapcsolatba kezdenek, mert belül nem bíznak magukban, nem hisznek a szerethetőségükben. Ennek egyik legbiztosabb jele, hogy folyton olyan kérdésekkel bombázzák a másikat, mint: Jól nézek ki? Nem vagyok kövér? Elég nagy hatással voltam másokra?

Az én tapasztalatom az, hogy hiába mondogatja az ember nekik, hogy igen, minden rendben van, elég szépek és elég okosak, nem hiszik el sem nekünk, sem másnak, mert önmaguk helyett senki nem tud jó véleménnyel lenni róluk.

 Aztán ott van az “összehasonlítgatás”. Aki állandóan másokkal hasonlítja össze magát, az akár jobbnak, akár rosszabbnak találja magát a másiknál, biztosan rossz hatással lesz rá. Ő az, aki gyakran minden erejét abba fekteti, hogy a másikat maga alá teperje, csak azért, hogy saját értékességét bizonyítani tudja, miközben ez az egész művelet kizárólag az ő bizonytalanságáról árulkodik. Ezzel nem tesz mást, mint a kapcsolatát rombolja miközben a saját önbecsülésén nem segít, mert a szerethetetlenség érzése nem változik meg tőle. 
Az önbecsülés nagyon fontos, aki nem becsüli magát nehezen talál majd társat magának. Sok esetben elsősorban a saját magunkkal való viszonyunkon kell dolgozni ahhoz, hogy az a bizonyos álompárkapcsolat ránk találjon. Ezt a terhet a szerelmünkkel “cipeltetni” nem tisztességes dolog és nem csoda, hogy idővel elviselhetetlen lesz számára. Aki önbizalom, önbecsülés hiánya miatt van egyedül, csinálhat akármit, nem fog boldogulni, ugyanis önmagunk szeretete nélkül mások szeretetére sem tudunk méltóak lenni.