Klasszikus és mesés…

Egy igazi nő kulcsot ad a lakásához a bejárónőjének, de a ruhásszekrényéhez soha! – mondta egy kedves amerikai barátnőm. Az ő gardróbja olyan volt, mint egy elvarázsolt kastély titkos szobája, ahova nélküle senki sem léphetett be.

Gondosan, figyelmesen bánt minden egyes ruhadarabjával, amiket csak nézni lehetett, megérinteni nem. Itt minden olyan volt, mint ő maga: elegáns, olykor színpadias mint egy díva, és megszállott, mint a cselekedetei általában. Minden nap megcsináltatta a haját, de rúzzsal az ajkán kizárólag este lépte át a küszöböt. “Csak az örömlányok, a bohócok és a színpadi színésznők hangsúlyozzák nappal a szemüket és a szájukat egyszerre.” – mondta. “Ha az ember megváltoztatja a ruhatárát, megváltozik az élete is. Máshogy kezd viselkedni, más közegben kezd megfordulni, az egész élete már-már drámai fordulatot vesz.” – vallotta.

 Ha ebben a pillanatban bárki benézne a ruhásszekrényébe nem látna mást, mint cipőket szépen sorban egymás mellé rendezve, táskákat textilszatyorban és ruhákat lógatva, hajtogatva hosszú polcokon. Egy tucat klasszikus feketét, fehér pólókat valamint a farmer iránti rajongása bizonyítékául néhány egyszerű és vagány darabot. A ruhatára minden tételének éppúgy meg van a helye a szívében, mint a gardróbjában. Ő ezektől a daraboktól érzi magát elegánsnak, sexynek, amolyan “örök” nőnek. A divat ugyanis jön-megy, a színek változnak, az anyag változik, de a lényeg, a kifinomultság és bátorság, ami a stílust életre kelti és a világot megajándékozza létezésével, az örök. A ruhatára néha egyhangú, néha extrém darabjait végignézve, bárki megállapíthatná, hogy nagyrészük amolyan “must-have”, aminek minden nő szekrényében ott kell lennie. Olyan darabok, amelyek nélkül egyszerűen nem lehet egy igazi nőnek gondtalanul közlekedni a világban. Ezeket a darabokat az ember szezonról szezonra felveszi, legyen szó egy egyszerű A-vonalú ruháról, Converse-ről vagy az általa is rajongásig imádott hatalmas koktél gyűrűről, ezek nélkülözhetetlen elemei a nő hétköznapjainak.
Ritka szerencse, ha valaki olyan közegben nő fel, ahol csupa vibráló, magabiztos, csinos nő veszi körül, aki tudja magáról, hogy kicsoda és hogy a megjelenésével mit akar üzenni a világnak. Tudja hol vegye meg a megfelelő ruhát magának, hogy mi áll jól neki és mi nem, tudja hogyan tartsa magát távol az egyhangúságtól és hogyan váljon igazi Istennővé, ha épp ahhoz van kedve, hisz mindez nem pénz, hanem stílus kérdése.

Csak azért, mert egy nő nem engedheti meg magának a párizsi divatházak legragyogóbb ruhakölteményeit, még nem jelenti automatikusan, hogy “olcsó” hatást kell keltenie. Bármi, ami jól áll, és jól érzi magát benne az ember, általában drága, igényes darabnak néz ki, még akkor is, ha csupán fillérekbe került hiszen az összhatás, a kisugárzás a fontos. És ennek az ellenkezője is igaz, költhetsz korlátlanul méregdrága ruhákra, ha nem a megfelelő darabokat veszed fel, válogatod össze, kifejezetten rosszul fogsz kinézni, és amolyan szerencsétlen, szedett-vetett nő hatását fogod kelteni – ennél sértőbb megjegyzést pedig nem nagyon lehet tenni egy jómódú nő megjelenésére.
Megesküdött a leárazásokra! Az utolsó áras vásárlások pedig a mániájává váltak. Persze ilyenkor nem azokat a ruhákat vette meg, amik épp kimentek a divatból, hanem azokat a bizonyos klasszikus darabokat. Aztán lazán, erőfeszítés nélkül keverte a különböző stílusokat az öltözködésében. Úgy vélte, azok a nők, akik a divatot, a stílust, az öltözködést túlságosan komolyan veszik, egy kicsit beleőrülnek, és az igazi őrültség csak nagyon-nagyon keveseknek áll jól, ezért aztán sosem izgatta magát túlságosan az egész miatt.
Számomra ő egy valódi stílus ikon, az ikonok pedig mindig úgy néznek ki, mintha semmi erőfeszítésükbe nem kerülne a tökéletes megjelenés. Valami mindig szándékosan rendetlen egy kicsit rajtuk, egy picit kócos a hajuk, a kiegészítőik nem passzolnak tökéletesen, az ingjük egy kissé gyűrött és mégis olyan csodálatos a megjelenésük! Megszegik a szabályokat és mintha direkt taktikáznának! Tudják hogyan kell élni, hogy kell jól érezni magukat, sosem néznek ki túlságosan tökéletesnek s talán ettől olyan bámulatosak. Nem is hangzik bonyolultan, ugye?